MÉCS Napok Papoknak, szerzeteseknek

PE
Bíró László püspök és Gabriel Calvo (ICCFM világtalálkozó, Fatima 2007)

A szentmiseáldozat felajánlása és a szentségek kiszolgáltatása mellett a pap hivatása a hívek lelki vezetése, a szentségi házasságok lelki kísérése is. E feladatnak a pap, a szerzetes akkor felelhet meg igazán, ha olykor időt szakít arra, hogy a változó valóság fényében újra átelmélkedje papi, szerzetesi hivatását.

A MÉCS Napokat az különbözteti meg minden más, jól ismert lelkigyakorlattól, hogy a program során a lelkigyakorlatot vezető pap- és szerzetestestvérek mellett a résztvevők elkötelezett keresztény házaspárok segítségével tekinthetnek életükre. A házaspárok saját élményeikről beszélnek, őszintén kifejezve, mennyire számítanak a papok, szerzetesek szolgálatára házasságuk megerősítésében, hogyan tapasztalták azt, mennyire hálásak érte stb. A tanúságtételeket témánként egyéni elmélkedés és beszélgetés követi. A háromnapos lelki programot szentmise és közös imák teszik teljessé.

A részt vevő papok és szerzetesek számára megerősítést jelent, amikor hivatásuk ajándékáról elmélkedve újra felismerik annak szépségét és a benne rejlő lehetőségeket, majd felismeréseiket a többiekkel is megosztják. E megerősítés nagyban segíti az egyéni fejlődést, ugyanakkor megszilárdítja az elköteleződést Krisztus és a papi rend szentsége mellett.

„A MÉCS Családközösségek által szervezett lelkigyakorlat segítséget nyújt a családpasztorációban is, ezért szívesen ajánlom pap- és szerzetestestvéreimnek.”

(Bíró László püspök)

Visszajelzések 
(szó szerint idézzük a korábbi évek résztvevőitől)

„Számunkra kötelező lelkigyakorlaton részt venni. Ezért jöttem el, és egy csodába csöppentem bele. Köszönöm!”

„Az utóbbi időben leeresztettem, elgyöngültem. Most úgy érzem, mintha a lendkerekes autót újra meglökték volna. Köszönöm az őszinteséget. Igyekszem javuló pásztor lenni.”

„Harmadszor vagyok itt. Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó volt mind a háromszor így módszeresen átrágnom magam az életemen kiskoromtól mostanáig. Több időt kell szánnom a Jézussal való elmélkedésre, főleg hogy meghallgassam őt.

„Elhivatottságomban erősödtem meg, ez óriásit jelent számomra.”

„Imádkozó paptestvéreket láttam, ami óriási ajándék volt. Azt látni, hogy vannak még józan emberek, házaspárok, akik képesek szabadságot kivenni, gyerekeiket otthon hagyni, hogy velünk legyenek, akik imádkoznak értünk, bátorítanak – ez óriási élmény volt.”

„Jézus visszaröpített a kezdeti szeretethez. Újra előttem van: a tettek igazi kritériuma az, hogy amit teszek, közelebb visz-e Jézushoz.”

„Az oltár másik feléről hallottunk tanúságtételeket, hogy a hívek mit várnak a paptól. Jó volt ezt hallani sallangtól mentesen, mert a plébánosnak a hívő meg sem mer szólalni.”

„Különösen tetszett, hogy szelíden vontatok be személyes mélységbe.”

„Amikor a házaspárok megköszönték, hogy papok lettünk, megállt a levegő.”

„Istenes jelenlét töltötte el ezt a három napot, a lelkigyakorlat ízét adta, nagyon boldog vagyok tőle.”

„Azt reméltem, hogy kicsit kipihenhetem magam – nem jött be… 🙂 Sokat merítettem a beszélgetésekből, bevezetőkből, tanúságtételekből. Ritka élmény, jó volt, hogy tanítványként voltunk együtt.”

„Két éve már voltam, azt hittem, ismétlés lesz. Akkora élmény volt, mintha először lettem volna.”

„Elhatároztam: mindig időt biztosítok a személyes imának, utánamegyek az elveszetteknek, és veszek egy biciklit, mert biciklin a pap jobban megszólítható, mint ha autóval jár.”